A Latinia a napokban lesz egy éppen egy éves, amit igazán méltó módon siker-ült megünnepelnünk. Méghozzá az első latiniás szerzői-szerkesztőségi találkozóval. - LLuca 2016, január 31.

 

 

Január 21-én, délután hét órakor találkozott négy ember, vagy, a készülőben lévő gender nyelvészetes beszámoló tiszteletére inkább: négy személy, akik az észak-spanyolországit is meghazudtoló fagyos hidegben a deák téri metró megállótól alig pár lépésnyire, egy cseh (¡¿che?!) sörözőben tartották első megbeszélésüket, hogy spanyolos ügyeiket megvitassák. Jelen volt egy lelkes szakkollégista, Hanna, spanyol-angol szakos bölcsész, Laci, programozó, Latinia-szerző, a budapesti Club de Español oszlopos tagja – a klubot ezúton is ajánljunk mindenki figyelmébe, sok szeretettel –, Peti, technikus és szabadúszó spanyolos, illetve jómagam, Luca, Latinia szerkesztő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ismerkedés mellett hamar szakmai témákra terelődött a beszélgetés. Például egyeztettünk egy vagány biciklis interjút Petivel, aki tavaly nem kisebb kalandra vállalkozott, minthogy a magyar-horvát határtól egészen a spanyol, vagy pontosabban valenciai partokig tekerjen.

 

Az este folyamán eleinte olyan cikkek merültek fel, amelyeken az utolsó simításokat végzik a szerzők. A fent már említett gender nyelvészetes cikk célegyenesben Hannától, publikálásra készen a receptek egy szegedi munkatársunk tollából, Karentől, Laci spanyolországi útjának beszámolója is kész, már csak a képeket kell a szöveghez kiválasztani, Emese, Latinia szerzőnk mindeközben már új témáján gondolkodik, aki sajnos aznap végül nem tudott megjelenni az esten, és mindezeken kívül remélhetőleg egy további nyelvészetes beszámoló is alakulóban, Zolitól. A honlap formai jellemzői is szóba kerültek, de ez egyfelől kimeríthetetlen témának tűnt, másfelől igen embert próbáló feladatnak is bizonyult, hiszen mindeközben heroikus küzdelmet folytattak a fejünk feletti kivetítőn a magyar és montenegrói vízilabdás férfiak az Európa Bajnokság döntőbe jutásáért, amit elég nehéz volt túlkiabálni. (Mint kiderült utóbb, hiába volt a hangos kocsmai biztatás, a csapat lecsúszott a döntőbe jutásról.)

 

A Latinia találkozó igazán jó hangulatúra sikerült, ez remélhetőleg a fenti készült képen is látszik. A lelkesedésnek köszönhetően várható folytatása, ahova majd azok a szerkesztőink, barátaink is eljöhetnek, akiknek most nem volt erre lehetőségük.

 

 

A következő találkozásig jó nézelődést kívánunk itt, a honlapon és a Facebook oldalunkon!

 

 

A Latinia szerzőinek nevében szeretettel,

Lafferton Luca