Hol ér véget Spanyolország?
2016. szept. 16. - Írta: Osvald László. A fényképek a szerző felvételei alapján készültek - Lafferton Luca
Fáradtan érkeztem Málagaba, esti fények fogadtak a reptéren. Gyakorlott utazóként azonnal a helyi járatú buszhoz ballagtam. Benn a városközpontban kivettem egy szobát és elégedetten néztem ki az ablakon az éjszakai városra. Percek múlva már a kikötőben sétáltam...
Egy évvel ezelőtt olyan elveszettnek éreztem magam. Alig találtam el a reptérről a belvárosba. Teljesen meglepetten tapasztaltam, hogy egy ilyen frekventált üdülőövezetben gyakorlatilag a német, s angol tudásommal semmire, illetve alig mentem valamire. Így kénytelen voltam azonnal az igencsak vékonyka helyi nyelvismeretemre hagyatkozni. De most, 2015 szeptemberében már sokkal magabiztosabban vágtam neki az éjszakai vitorlás kikötő vendéglőinek. Vacsora után siettem vissza, hiszen már alig vártam, hogy a reggeli busszal Gibraltárba utazzak. Tavaly csak órákat sikerült töltenem ebben a miniállamban, de most szilárd elhatározás volt, hogy legalább két napot ott töltök. Aki még nem látta, el sem tudja képzelni, hogy mennyire feltűnő jelenséggel van dolga. Gyakorlatilag a semmiből áll ki egy 400 méteres szikla!
La Lineaban, a határmenti kisvárosban, szálltam ki a buszból. Mindenképpen a spanyol oldalon érdemes szállást szerezni, mert a Gibraltári-szoroson minden sokkal drágább! Az ott töltött két nap alatt végig nagyon meleg volt, meglepően magas páratartalommal. Bejártam az egész félszigetet, a kevésbé ismert keleti oldalt is.
Természetesen megnéztem az úgynevezett Európa-pontot is, ami a legdélebbi pontja a helynek. A kilátás csodálatos innen, a tenger valószínűtlenül kék, a hajóforgalom óriási. És ugyan a párás levegőnek köszönhetően, de halványan felsejlett Afrika is. A félszigeten mindent megnéztem, amit a térkép ajánlott (Moorish Castle, Ocean Village, Gibraltar Museum, Europa Point, stb.). A fő attrakció azonban a felvonó a csúcsra. Ezen a csúcson (több néven ismeretes: Signal Hill, Top of the Rock) szabadon élnek a majmok, ez Európában teljesen egyedülálló. Bár nem olcsó oda felmenni, mégse szabad kihagyni! A panoráma egyszerűen lélegzetelállító, és persze a majmok is nagyon aranyosak, az egyiket meg is tudtam simogatni.
Maga a félsziget nagyon dinamikusan fejlődik, itt mintha nem lett volna gazdasági válság. Még egy fontos dolog: ide útlevél kell! A személyi igazolvány nem jó. (Gibraltár hivatalosan Nagy-Britanniához tartozik – a szerk.) És ami még egy igencsak meglepő dolog volt nekem, az a reptér. Itt sétálva a járdán pirosat (!) kap az ember, mert jön egy repülőgép, amely leszállna.
Miután rendesen körbejártam a miniállamot, következhetett Cádiz. Többórás éjszakai buszozás után értem oda. Ha létezik lepukkant buszpályaudvar, akkor az ottani viszi a pálmát! Hajnalban persze az első dolgom volt kisétálni az óceánhoz. Itt egy vékonyka földcsík nyúlik bele az Atlanti-óceánba. Az óváros igazi régi spanyolos város, annak minden jellegzetességével. Nagyon szép botanikus kertje van, ahonnan szűk hangulatos utcácskák vezetnek a központ felé. A központban található a bazilika, amely hatalmas és gyönyörű. A bazilika mögött közvetlen már az óceán látható, amelynek látványa megunhatatlan. Képes voltam órákig a parton ülni és csak nézni és hallgatni az óceán hullámait. Az új, modern rész legnagyobb attrakciója pedig a Playa (strand).
Aznap este szóba elegyedtem egy angol házaspárral, akikről kiderült, hogy két napja ugrottak át Afrikába egy egynapos túrára. Kissé irigykedve hallgattam őket. Aztán valahogy a költségekre terelődött a szó és akkor teljesen megdöbbentem. Fejenként mindössze 55 euróból megfordultak. Na, ekkor döntöttem el, hogy nekem látnom kell Marokkót! Másnap reggel azonnal utaztam Algecirasba (pont szemben Gibraltárral), onnan indul a legtöbb kiránduló hajó Afrikába. Megismerkedtem a várossal, alaposan bejártam. Algeciras már félig afrikai jelleget öltött. Az épületek jó része hasonló azokhoz, amelyeket Marokkóban láthatunk. Az emberek többsége is marokkói arab viseletben járt. Másnap reggel türelmetlenül topogtam a kikötőnél. Fél óra múlva hasított a katamaránunk egy másik kontinens felé. És hogy mi van ebben az 55 euróban? Egy egész napos kirándulás idegenvezetővel, ebéddel és sok-sok látnivalóval.
Ami kicsit érdekes volt, hogy partra lépéskor igencsak hűvös levegő fogadott minket Ceutában. Bár ez már Afrika, de a kicsi félsziget hivatalosan Spanyolországhoz tartozik. Innen Tetouanba mikrobuszoztunk az arab vezetőnkkel.
Kis pihenő után indultunk Tangerbe. Itt már igazi afrikai meleg fogadott minket. Tanger igazán gyönyörű fekvésű város. Itt volt szerencsém látni igazi haratinokat (fekete mauritánok), szép színes viseletükben. Aki erre jár, ne hagyja ki ezt a relatíve olcsó lehetőséget!
Mivel vészesen fogyott az időm, azonnal visszatértem Málagaba. Még egy napot töltöttem ott városnézéssel. A nap végén még befizettem egy kis hajókirándulásra, amely nagyon kellemes volt. Az igencsak rohanós és sűrű egy hét után szálltam újra repülőre. Éjjel értem vissza Budapestre. Rövid időn belül már a lakásban nézegettem vissza a fényképezőgépemen a jól sikerült út képeit.
spanyol nyelvű kultúra határtalanul
cultura hispanohablante sin fronteras