top of page
Please reload

Mexikói halottak napja: az élet körforgásának ünnepe

Mulatság

2016.10.31. - Fülöp Anna

a temetőben

Mire gondolunk, ha a mexikói Halottak napjáról hallunk? A többség valószínűleg tud róla annyit, hogy a mexikóiak nagyon máshogyan ünneplik ezt az eseményt. Már maga a szó is elárulja: náluk ez egy ünnepség, amit örömmel, vidámsággal, ételekkel és italokkal, mulatsággal töltenek el a szeretteikkel – a temetőben. Nekünk magyaroknak ez furcsa és idegen, sőt, szentségtörésnek tűnik. Bennünk ugyanis az él, hogy a halállal nem szabad viccelni. (Hiszen értünk is bármikor eljöhet!)

Ha azonban többet tudunk erről   a tradícióról, akkor megérthetjük, hogy ez nem szentségtörés, nem a halált csúfolják ki a mexikóiak. Ez valójában a szeretetről és tiszteletről szól, melyet így fejeznek ki az őseik iránt.

A mexikói Día de Muertos, azaz Halottak napja a kultúrák (azték, spanyol, az ősi hit és a katolikus vallás) keveredéseként jött létre. Valójában, nem is egy, hanem két napról van szó: november 1-jén az elhunyt gyermekekre (Día de los Inocentes) emlékeznek, november 2-án (Día de los Muertos) pedig mindenki másra.

Hitük szerint (mely az azték és a katolikus vallásban is közös) a halállal nem ér véget az ember élete. Örökkévaló lelke egy másik világban él tovább. A két világ közötti kapuk azonban ezeken a napokon megnyílnak, és újra találkozhatnak az élők és a már eltávozottak.

Ilyenkor pedig ugyanazt teszik, mint amit az életükben együtt: jókat lakomáznak, felidézik az örömteli eseményeket, elmesélik a rég nem látott rokonoknak, hogy mi történt azóta, hogy utoljára találkoztak, hiszen amikor még éltek, akkor sem néma, gyászos hangulatban töltötték el az időt. Ebből következik, hogy a halálra sem úgy tekintenek, mint rossz dologra. Ez az élet körforgásának velejárója: ahogy egy virág is kinyílik, pompázik a maga szépségében, majd elhervad és a földben a talaj részeként tovább létezik, ugyanígy a halál is csak egy másik kapu, a halhatatlan lét egy állomása, ahol a lélek tovább él egy másik formában.

Az ilyenkor tartott összejöveteleken hagyományosan rengeteg cukorból készült halálfej (calavera) díszíti az asztalt, és kis oltárokat is készítenek az elhunytaknak, melyekre gyümölcsöket, süteményeket, virágokat helyeznek el, mint például a narancssárga bársonyvirág (cempasúchil).

Az ünnep fő szereplője, La Calavera Catrina a XX. század elején született meg egy mexikói művész fejében, eredetileg a felsőbb osztály nyugati stílust utánzó hölgyeit figurázta ki. Lassan azonban a Halottak napja emblematikus figurája lett; sokszor cukorból kiöntve, vagy képeken találkozhatunk vele, sőt van, aki be is öltözik La Catrinának. Érdekes hasonlóság, hogy az azték időkben szintén egy nő, Mictecacihuatl, a túlvilág istennője volt az, aki a halottak napjához hasonló fesztiválok felügyeletét látta el.

Ha Mexikóban járunk ezeken a napokon, érdemes részt venni a helyiekkel az ünneplésben, és átélni, milyen érzés így megemlékezni az elhunytakról.

spanyol nyelvű kultúra határtalanul

cultura hispanohablante sin fronteras

LATINIA

bottom of page