a holtak szeretnek minket
N félj
Interjú a halottak napjáról (Mexikó)
2016. 10. 31. – Készítette: Frei Gabriella. Interjú Olga de Leónnal + Olga képei
Magyar verzió: Lafferton Luca, Frei Gabriella
Hét éve ismertem meg kedves barátnőmet, Olga De Leónt, és ez volt az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem. Olga nemcsak intelligens, kedves és szórakoztató személyiség, de mindig segít is, ha kell. Mint például most, amikor interjút adott nekem a halottak napjáról. Hazájában sokat utazó mexikóiként remek képet adhat nekünk az ottani ünnepről, és általa könnyebben megérhetjük e nép halállal kapcsolatos optimista, nagyon is életteli filozófiáját.
Jó szórakozást!
Milyenek a korai emlékeid a halottak napjáról? Bulinak, vagy inkább rémisztőnek tűnt gyerekként?
A családok reggel kimennek a temetőbe, ahol hosszú órákat töltenek a hozzátartozóik sírjának takarításával. Virágokat és gyertyákat helyeznek el, miközben szól a mariachi (mexikói zenei műfaj – a szerk.), illetve elmondanak egy-két imát. Visznek magukkal az elhunyt kedvenc ételeiből, - sőt, ha szerette az ilyesmit, akár alkoholt, cigarettát is - fogyasztanak belőlük, de valamennyit a sírnál is hagynak. Ennél a szakasznál pláne nem volt mitől félnem, mivel nappal zajlott, sok ember körében.
A mexikói halottak napja vicces, színes esemény, semmiképpen nem rémisztő. (Bár nem beszélhetek mindenki nevében, mivel én kislányként - apámat leszámítva - szinte semmitől nem féltem, még az ördögtől sem.) Nálunk ilyenkor az egész família összegyűlt nagymamám házában, ahol nevettünk, zenét hallgattunk, régi fényképeket nézegettünk és gyertyát gyújtottunk egy hatalmas, virágokkal, papírdíszekkel, étellel, gyümölccsel és édességgel megrakott asztal körül. A finomságokat később megettük (ez volt a legjobb rész), de előtte kicsit imádkoznunk kellett (ez meg a legunalmasabb).
Hogyan jellemeznéd egy külföldinek?
Ez egy bensőséges ünnep, amelynek lényege az emlékezés, hasonlóan a mindenszentekhez, csak vidámabban, sőt, tréfásan. Mi mexikóiak mindenből viccet csinálunk, még a halálból is. Ezen a napon oltárokat készítünk, tele felajánlásokkal a családtagoknak, vagy másoknak, akik közel állnak hozzánk: művészeknek, barátoknak, politikusoknak. Még a háziállatainknak is!
Mindez legerőteljesebben az ország középső és déli területén érvényesül, ahol a hagyományok mélyebben gyökereznek. A pompás, sokszínű kulturális rendezvények részei a rítusok, táncok, felvonulások, körmenetek, oltárversenyek és a ’calaveras’ nevű irományok (különleges személyeknek ajánlott humoros versek).
Az első számú sztár a halált jelképező ’La Catarina’ (José Guadalupe Posada kitalált alakja), akinek eredete Mictecacíhuatl istennőig nyúlik vissza. Ő a ’Halál Asszonya’, a Holtak Földjét uraló Mictlantecuhtli felesége.
A te családod mely hagyományokhoz ragaszkodik?
Továbbra is kijárnak az apai nagyszüleim és más rokonok sírjához, hogy takarítsanak, valamint virágokat, vizet és ételt vigyenek. Anyám utána összehív bennünket, hogy az anyai nagyanyám házában elkészítsük az oltárt. Ennek felépítése igen időigényes, sok speciális eszközt igényel, amelyeknek különleges jelentőségük van. Anyukám régen kitartott amellett, hogy megtanítson minket szépen papírt vágni és elkészíteni a dekorációt, de gyerekként az embert inkább a szaladgálás érdekli, na meg az, hogy idő előtt felfaljon mindent, romboljon és játsszon a gyertyákkal. Akkor is, ha netán megégeti magát.
Olyankor is tartod a szokásokat, amikor nem vagy velük?
Nem, én inkább csak az időszakhoz kötődő apróságokat vásárolok. Amikor a munkám engedi, a családommal vagyok, akiknek szívesen segítek, de a saját szakállamra nem csinálok ilyesmiket.
Mit kedvelsz a legjobban ebben az ünnepben?
A legjobban a „Pan de Muertót” szeretem („halottak kenyere”), amit máskor nem árusítanak és isteni finom. Egyebek is vannak ez idő tájt: cukorból készült halálfejek, extra színes halálfejes kézműves termékek, José Guadalupe Posada litográfiái. Általában azért veszem ezeket, hogy kidekoráljam velük a házamat, hahaha.
Van hasonlóság a halottak napja és Halloween közt?
Előbbi a Kolumbusz előtti időkben a halotti kultuszhoz volt köthető, de a kontinens meghódítása óta – akárcsak a halloween - összekapcsolódott a katolicizmussal, így a mindenszentekkel. Közös bennük a hiedelem, hogy az elhunytak ezen az éjszakán visszatérnek a földünkre.
Mi a legfőbb különbség?
A halloween inkább az elmúlástól és a holtaktól való félelmen alapszik, elhitetve velünk, hogy a lelkek azért jönnek, hogy károkat okozzanak nekünk. Az emberek hagyományosan szörnynek öltöznek, hogy csínytevéseket kövessenek el, hacsak nem kapnak édességet („Trick or Treat”). Ez a nap riadalmat kelt, és a vallások is úgy tekintenek rá, mint valami ördögi dologra.
A halottak napja Mexikóban mindennek pont az ellenkezője: vidám esemény, amely által a halált az élet velejárójaként fogadjuk el. Nem tartunk tőle, egyenesen kigúnyoljuk. Ilyenkor mindannyian igyekszünk eltávozott szeretteinkkel tölteni az időt, kimutatva törődésünket és azt, hogy nem felejtjük el őket.
Vannak, akik mindkettőt magukénak érzik?
Igen, vannak, például én. Sokan, főleg gyerekek és fiatalok, szeretik mindkét ünnepet megtartani. Északon gyakoribb a halloween, mivel közelebb esik az Egyesült Államokhoz, de a globalizációnak hála gyorsan hódít és a nagyobb városokban még délen is jelen van.
A halottak napja egész Mexikóban elterjedt az iskolai programoknak hála, de az utóbbi években az Egyesült Államokban is egyre inkább meghonosodott a nagy lélekszámú latin közösségeknek köszönhetően. Általa pedig a világ többi részén is ismertté vált.
spanyol nyelvű kultúra határtalanul
cultura hispanohablante sin fronteras